A Fruottula Cefalùban

Cefalù néphagyományainak egyik legrégebbi bizonysága kétségtelenül Fruottulában található. Nemzedékek egymásutánján keresztül közvetítették hozzánk, változatlanul megőrizve valódi népízét.

A Fruottula ma egyfajta hagyományos körmenet, amelyben a papság részvétele nem várható, és a virágkompozíciók elméletéből áll, amelyet a Corporazione dei Viddani (Gazdálkodók) ősi zászlói előznek meg. A tammurinaru (dobos) vezeti, aki nagyszerű hangszerének ritmikus pergetésével jelenti be a felvonulást, amely szinte mindig gyerekekből áll. Egy darab kenyérrel, cucciddatuval (ez mindenféle kenyér vagy fánk formájú édesség neve) egy pálcika végére kötve, a föld értékes gyümölcsét dicsérve megelőzik a fercolót. Egy monstrancát reprodukál, néhány fát – melynek ágai korai termések lógnak – és más kompozíciókat, melyek mindegyike szigorúan növényekkel és virágokkal készült, amelyek témáját a pillanat szervezőire bízták. A leggyakrabban visszatérő alakok galambokat, szamarakat, aratókat, Cefalù székesegyházát ábrázolják; emlékszünk egy kiadásra, az 1925-ösre, amelyben egy repülőgépet reprodukáltak. A Fruottula, amelyet kenyérfesztiválnak is neveznek, a maestrauze és a társaságok ősi ünnepének öröksége, és ma egy nappal megelőzi a Corpus Domini Fesztivált. Ekkor a parasztok öltönyt viseltek, ami megkülönbözteti őket: fekete öltöny, fehér kesztyű és ing, fekete pillangó és tányérkalap. A paraszti munkaruhát csak egy viselte, aki a háború utáni kiadásokban kaszával és füllel nyitotta meg a kenyeret dicsérő körmenetet.

A Corpus Domini oktávjának nevezett ősi Maestranze – ünnep Corpus Domini ünnepével kezdődött, amely húsvét után egy nappal, szintén csütörtökre esett két hónappal rövidebbre, és nyolc napig tartott. Előírt egy idővel kódolt naptárt, amely minden Maestranza-nak vagy vállalatnak egy-egy napot jelölt ki az önünneplésre. Erről a hagyományos fesztiválról a legrégebbi információkat a népszerű cefalúi költő, Carmine Papa adja aki egyik versében (La vinuta di Monsignuri Blunnu in Cefalù a lu 1858 Carmine Papa által kiadott és kiadatlan szicíliai versekben, Cefalù, 1892, XVI, 49. o.) megemlíti azt a néhány ciurival díszített gyümölcsöt; a Sac. Cristoforo Grisanti a következőképpen kommentálja: A költő az úgynevezett fák egyikére utal, amelyet ezek a parasztok minden évben általában különböző formájúak, virágokkal és gyümölcsökkel, a Corpus Domini ünnepének közvetlen vasárnapján, és elsőként az új aratás gyümölcsei, vezessék a várost nagy lakomában és hosszú rendben.

Giuseppe Pitrè (Cartelli, Pasquinate, Songs, Legends, Usi del Popolo Siciliano, 1913, 258. o.) szerint a kenyérfák egy emlékezetes kiadásban szinte egy erdőt alkottak a Piazza del Duomo-n, amelyet a Duomo téren alakítottak át alkalomra a buli színháztermében, és minden este más-más módon világítják meg a különböző munkások, akik viszont elkötelezték magukat egymás „sötétítésében”.

Míg más városokban a Corpus Domini ünnepén csak egy körmenet volt, addig Cefalùban nyolcat készítettek, minden Maestranza számára egyet, pontos sorrend szerint:

1. nap – csütörtök – Mastri Nichi (mesterek) legalacsonyabb rendű

2. nap – péntek – Vastasi (portások)

3. nap – szombat – Halászok

4. nap – vasárnap – Villani (gazdálkodók)

5. nap – hétfő – Rivela tengerészei (akik a hajókra szálltak, a szerk.). Ezen a napon rendezték meg az ‘a’ ntinna a mari-t (a cuccagna kanca fáját)

6. nap – Kedd-Parrini (papok, szerkesztő megjegyzése)

7. nap – szerda – Galantuomini (polgári osztály). Ezen a napon rendezték meg a cursa ri sciecchi-t (a szamárversenyt), egy furcsa versenyt, amelyben a versenyzők az ellenfél szamarain mérkőztek meg. Aki utoljára végzett, az nyert.

Minden csoport – folytatja Pitrè – igyekezett ünnepélyesebbé tenni a rájuk szabott napot, és a parasztfelvonulás számos alakja között megemlíti az új kenyér monstranciáját (a legutóbbi aratás búzájából készült), a legszebbekkel körülvéve. Az utolsó aratás kalászai. Ahogy néhány munkás jelentősége csökkent, az oktáv egyes napjai a viszonylagos ünnepségek nélkül maradtak, mígnem csak a Viddani (Farmer) maradt.
A ” fruottula ” szó  a szicíliai köznyelvben általában egy megzenésítésre komponált verset jelöl; különösen Cefalùban mindig megzenésíthető verset jelölt meghárom sor folytonos sorozatából áll: két nyolcszögletű rím csókos rímmel és egy senary, amely nem rímel sem az előtte, sem az utána következő sorokra. Ez a szólista vagy kórus által énekelt kompozíció időnként profán, gyakran szatirikus és tiszteletlen témákat dolgozott fel, de szinte minden esetben vallásos témát dolgozott fel, a szentek életét mesélve vagy az Úr dicsőségét magasztalva. A fruottulát körmenetben adták elő, és helyet kapott a vallási körmenetekben, még a védőszentnek szentelt körmenetekben is, ahogyan az SS-ek számára Cefalùban található. Salvatore, Palermóban Santa Rosaliaért, és ahogy az Cataniában történik Sant’Agatáért (DI LEO – Szicília védőszentjei, Newton, 1997, 65. o.). A fruottula kifejezés ezután az oktávra utalt, az a megnyilvánulás, amelyben Cefalùban hosszú ideig fenntartották ennek a dalnak a használatát , amelyet, mint az idősebbek emlékeznek, minden cantuniera-csúcsnál javasolták.